ÉLŐHELYE, LEÍRÁSA:

A Holothele incei Trinidad és Venezuela esőerdős területein honos faj. Ideális tartási hőmérséklete 24-27 0C. Kedveli a magasabb 70-80% körüli relatív páratartalmat. Élőhelyén az egyes példányok egymástól kis távolságra olykor kisebb kolóniákat alkotva élnek. Több helyen is találkoztam olyan megjegyzésekkel, hogy több példány együtt tartása sem problémás.
A kifejezetten kistermetű talajlakó madárpókok közé tartozik. A nőstények lábterpesztése ivaréréskor 4-5,5 cm, míg az adult hímeké „akár” 6-7 cm is lehet. Az idősebb nőstény egyedek lábterpesztése sem haladja meg a 7-8 cm-t. Életkorát illetően nem rendelkezem pontos információkkal, csak valószínűsíteni lehet, hogy az átlagosnál rövidebb életű madárpókfaj.

A pók alapszíne világos fahéjszínű, a fejtoron és a potrohon zöldesen irizáló beütésekkel. A fejtort a fahéjszín uralja, jellegzetes fekete radiális mintázattal. A carapax szélén világos sárgás árnyalatú szőrsáv fut végig. A potroh alapszíne szintén a korábban említett, rajta keresztben 5 elmosódott, de jól látható sötét sáv található. (Az adult hímeknél a keresztsávok hiányoznak az utótestről.) Az itt található hosszanti szőrök fehéres árnyalatúak. Az utótesten nem találunk irritáló szőröket. A lábak sötétebb árnyalatúak, a rajtuk található hosszabb szőrök szintén fehéresek, akárcsak a potrohon. Rendkívül dekoratív faj, melynek fiataljai is színesek.

TARTÁSA, TÁPLÁLÁSA:

A H. incei - tapasztalataim alapján - nem tartozik a problémásan nevelhető madárpókok közé. Felnevelése kezdők számára sem jelenthet nehézséget. A hőmérséklet változására nem érzékeny, viszonylag alacsony hőmérsékleten is jól táplálkozik. A tárolóedény vagy terrárium kiszáradására sem érzékeny, de azért érdemes rá figyelmet fordítani. Nem kedveli a nagyon magas páratartalmat. Itatóedényt én a nagyobb egyedek esetében sem használok, inkább odafigyelek, hogy ne száradjon ki túlságosan a tárolóedénye.
A kispókok jó étvágyúak, szinte minden táplálékot szívesen fogyasztanak. Első vedléses koruktól táplálhatjuk őket napos vagy légyméretű tücsökkel, pinkivel, apró vagy darabolt lisztkukacokkal, esetleg röpképtelen muslicával. Később méretüknek megfelelő (vagy nagyobb) lisztkukacokkal, tücskökkel, gyászbogárlárvával, csótányokkal etethetjük pókjainkat. A H. inceik a méretükhöz képest a viszonylag nagy táplálékot is gond nélkül lebirkózzák.
Megfelelő tartás esetén igen gyorsan fejlődnek, a hímek és a nőstények is akár 1 éves korukra ivarérettek lehetnek. Vedlésenkénti növekedésük átlagosnak mondható. Az ivarérettséget kevesebb vedléssel érik el, mint nagyobb termetű rokonaik.
A végleges felnőttkori színezetüket az 5-6. vedlésük után nyerik el. A fiatal egyedek nem agresszívak, és csak ritkán szöknek ki tárolóedényükből, mert nem szívesen hagyják el szövedéküket. Az idősebb egyedek azonban a szövedéket vagy a kokont védelmezve rendkívül agresszívan viselkedhetnek! Méregének erősségéről nincsenek információim. Kézbevételét senkinek nem ajánlom!
Tartásához kezdetben megfelel akár egy filmes doboz is, később nagyobb műanyag dobozban, vagy kisebb terráriumban tarthatjuk őket. Én az adult nőstényeimet egy közepes méretű (10 x 8 x 8 cm-es) műanyag dobozban tartom, amely bőven megfelel nekik. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tarthatnánk nagyobb helyen pókunkat.) Bujkálót használhatunk, de pókunk a doboz teljes térfogatát kitöltő hálóbunkert fog építeni. Talajnak vegyszermentes virágföldet használok kb. 1,5 cm vastagságban. Hálója építéséhez a földet is felhasználja. Ha terráriumban szeretnénk tartani, érdemes a felül nyíló típusúakat előnyben részesíteni, mert a rengeteg háló miatt nem lesz egyszerű egy idő után az ajtó kinyitása. Rejtőzködő életmódot élő faj.

SZAPORÍTÁSA:

2005 tavaszán sikerült az Ausztriai St. Pölteni börzén beszerezni 4 példány 3-4. vedléses H. inceit. Régebben hallottam már a fajról, és az interneten utána olvasva felkeltette az érdeklődésemet. A korábban említett együtt tarthatóságra utalt az is, hogy 2 példányt egy - viszonylag kisméretű – dobozban, együtt kaptam meg. A nemeket sokáig nem tudtam elkülöníteni, csak abban bíztam, hogy mind hím, mind nőstény egyedek lesznek a kicsik között. Nagyon jól táplálkoztak és szinte egyszerre vedlettek, úgyhogy ez sem adott támpontot a nemek elkülönítéséhez, a vedlett bőreiket pedig minden alkalommal használhatatlanná gyűrték.
2005. december 27-én vedlett le az első pókom, melyet sikerült „beszexálni”. Mivel nősténynek bizonyult, és lábterpesztésére 5,5 cm-t mértem, ezért gyanítottam, hogy ivarérett lehet, és vártam hátha vedlik mellé egy hím is. Két nappal később vedlett le az első adult hím, majd három nappal később egy másik is bevedlett. A hímek között jelentős méretkülönbségek voltak, az egyik 7, míg a másik csak 5,5 cm-es lábterpesztéssel rendelkezett. 2006. január 2-án levedlett egy másik – a vedlett bőr vizsgálata után – szintén nősténynek bizonyuló H. incei is, de ő csak 4,5 cm-es lábterpesztéssel rendelkezett. Mindkét nőstény pók rettenetes étvággyal táplálkozott, fejenként 1-1 gyászbogárlárvát, és 4, ill. 3 kifejlett Pettyes csótányt fogyasztottak el. A vedléstől számított kb. egy hónap után beszüntették a táplálkozást. Ekkor próbálkoztam először pároztatni a nőstényeket, de egyikük sem fogadta el a hímek közeledését, sőt azok sem mutattak érdeklődést a nőstények iránt.
Egy héttel később január 31-én viszont már sikeres párzásnak örülhettem. A hím hevesen udvarolt a nősténynek, melyre viszonzásul szintén heves dobolás volt a válasz. A hím megvárta, míg a nőstény elhagyja hálóját, és csak utána közelítette meg. A párzás mindkét fél részéről hevesen zajlott, folyamatosan csapkodták egymást, majd miután a hím beakasztotta tibiális sarkantyúit, és bebújt a nőstény alá megállt a dolog. Nagyon figyeltem mi fog történni; a hím kb. 5 percig simogatta a nőstény potrohának alsó részét, majd csak ezt követően történt meg a párzás, ami mindkét bulbussal viszonylag gyorsan ment végbe. A hím sietve hagyta el a dobozt, míg a nőstény visszavonult hálójába. Február 7-én ugyanez a hím (a nagyobb) sikeresen párosodott a kisebbik nősténnyel is. A párzás itt is ugyanazon forgatókönyv alapján zajlott le. A nőstények nem tettek kísérletet a hím lemarására. A hím a második párzását követő 5. napon elpusztult, míg egyszer sem párzott testvére, még szeptemberben is vígan éldegélt.
A párzás után egyik nőstény sem vett magához táplálékot, és minden előjel nélkül február 15-én, illetve 26-án megtörtént a kokonok lerakása. A keltetés alatt a nőstények folyamatosan védelmezték kokonjaikat, forgatták és cipelték a dobozon belül az általuk megfelelőnek vélt helyre. A keltetés alatt kicsit megemeltem a páratartalmat, de nem nedvesítettem túl. A hőmérséklet ez idő alatt nappal 27-29 0C, éjszaka 22-25 0C volt. A dobozok egy a terráriumok tetejére helyezett virágcserépbe szerelt 15W-os varrógépizzó mellett voltak elhelyezve, mely napi 16 órán keresztül működve próbálta biztosítani a megfelelő hőmérsékletet.
A kokonokat a kicsik kibújása előtt nem szándékoztam elvenni a nőstényektől, mert nem volt semmiféle információm a kelés idejét illetően, de gyanítottam, hogy az átlagosnál rövidebb lehet.
Az első kokonból március 14-én bújtak elő a nimfák. A másik kokon kelését sajnos nem láthattam, de valamikor március 28-a és 31-e között bújtak elő a kicsik a kokonból. Mindkét nőstényt eltávolítattam a dobozból – hatalmas harcok árán, mert hevesen védelmezték utódaikat -, hogy a kispókok későbbi előbányászása egyszerűbb legyen. Március 22-én egy nap leforgása alatt vedlettek át az első kokonból kibújt nimfák, majd valamikor április 4-e és 7-e között a másik kokonból kelt apróságok is.
Az első kokon szétdobozolása során 119 kispókot raktam szét, és csak egy elpusztult egyedet találtam, míg terméketlen pete nem volt. A lárvák kb. 4-5 mm-es lábterpesztésűek voltak, míg a kispókok lábterpesztése 7-9 mm körüli. A második kokonból 56 apróságot sikerült szétdobozolni (terméketlen pete itt sem volt).
Az első kokonok után a nőstények igen hamar remek kondiba kerültek, mert hatalmas étvággyal fogyasztották a felkínált eleségállatokat (Pettyes csótány, barna tücsök). Ez annyira jól sikerült, hogy a nagyobb termetű nőstény pókom valamikor április 17-e és 21-e között újabb kokonnal ajándékozott meg. Ebből a kokonból május 19-én bújtak elő a nimfák, melyek 26-án vedlettek át. (Szétdobozolás során 85 db-ot sikerült elkülöníteni, terméketlen pete itt sem volt.)
Nem kellett sok időt H. incei kokon nélkül élnem, mert május 23-án a kisebbik nőstényem is elkészítette második kokonját. Ebből június 19-e és 23-a között bújtak elő az apróságok, és 25-én vedlettek át. (Ebből a kokonból 52 db apróság született, terméketlen pete itt sem volt.)
A nagyobb nőstényt a kispókok kikelése után alaposan megetettem, hogy ne viselje meg a két kokon keltetése. Hatalmas meglepetésemre június 26-a és 30-a között újabb kokont rakott (A harmadikat!!!), bár ennek a kikeléséhez már nem fűztem vérmes reményeket (Január 31-én történt a párzás + már kikelt két termékeny kokon). Július 24-én azonban kirajzottak az apróságok, és 28-án át is vedlettek.
A nőstényt együtt hagytam a kicsikkel, és másnap adtam neki egy kifejlett barna tücsköt, amit hamar lemart és elkezdett táplálkozni. A kispókok nemsokára fürtökben lógtak anyjuk csáprágói között, részt követelve a tücsökből. Ezért - nehogy betermelje a kicsiket is - eltávolítottam a nőstényt, a kispókoknak pedig még egy elölt növendék fekete tücsköt is behelyeztem amit másnap délutánra nyomtalanul eltüntettek. (A létszámukat nem tudom pontosan - kb. 70-80 db között lehet -, mert még mindig együtt vannak. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a kicsik mérte látványosan kisebb, mint a korábbi kokonokból született kispókoké.)
Az eddigi tendencia alapján már egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy a kisebbik nőstény H. inceim valamikor július 31-e és augusztus 4-e között szintén lerakta harmadik kokonját, melynek kikelésében az előzmények alapján biztos voltam. A lárvák … másztak ki a kokonból, majd … vedlettek át. A kispókok létszáma kb. 40-50 db között lehet. (Ezen kokonból kelt apróságok méretükben nem maradnak el a két korábbi kokonból kelt testvéreiknél.)
A nőstények a harmadik után nem produkáltak további kokonokat, bár hamar igen jó kondiba kerültek ismét jó étvágyuknak köszönhetően, de további kokonrakásra nem került sor.

(Mivel szerencsésen nagy létszámú kispók született a kokonokból, ezért 5 példányt, illetve a negyedik, ötödik és hatodik kokonból kikelt apróságokat együtt, közös dobozban kezdtem el nevelni, hátha sikerül pontosabb információkat szerezni a faj együtt tarthatóságáról.)

Az eddigi tapasztalatok (A kispókok már túl vannak 1-5. vedlésükön) igazolják a korábban szerzett információkat. A kispókok minden probléma nélkül viselik egymás társaságát, sem a vedléseknél sem egyéb esetben nem jelentkezett kannibalizmus. Érdekes volt megfigyelni, hogy az öt együtt tartott példány felosztotta egymás között a területet, és külön szövedékeket hoztak létre, míg a nagy létszámú „közösségben” a kispókok egy nagy közös szövedékben vannak. További tapasztalatok reményében szeretném folytatni a kispókok együtt tartását – legalábbis az öt példány esetében -, ha lehetséges egészen ivarérésükig.

Szintén érdekes tapasztalat, hogy az együtt nevelt kispókok sokkal dinamikusabban fejlődnek, mint szétdobozolt társaik. Bátran etethetjük őket elölt kifejlett tücskökkel is, mert a kicsik azonnal rávetik magukat és fogyasztják a hatalmas táplálékot, melyet képesek rövid idő alatt nyom nélkül eltüntetni.