Élőhely: Myanmar
Myanmar erdeiben honos ez a faj, ahol üreglakó életmódot folytat. Élete túlnyomó részét itt tölti. Nappal az üreg bejáratában áll lesben, éjszaka csak ha rákényszerül, akkor tesz nagyobb sétákat lakóhelye körzetében. A hímek ivaréretté vállásuk után kezdenek nőstények után keresni, ekkor többet vándorolnak. Az erdőben magas a páratartalom, az ürege is állandóan nyirkos környezetet teremt. Napközben 26-28 °C a hőmérséklet, mely éjszaka 22 körülire süllyed.

A pók tartása:
Ha természetes élőhelyének megfelelően rendezzük be terráriumát, pókunk jól fogja magát érezni. Ehhez az alapvető dolog, a vastag talajréteg, mely minimum 10 cm legyen, de ha lehet, ennél inkább több: 15-20 cm. Érdemes ezt a szubsztrátot tőzeg-virágföldből bekeverni, de ha díszíteni szertnénk a dolgot, akkor fadarabokkal, némi avarral is bekeverhetjük a talajukat. A felszínt mindenképp érdemes mohával borítani. Ezzel könnyebb kialakítani a megfelelő páratartalmat. A talajt mindíg tartsuk nyírkosan, de azért ne öntsük ki az odujából.
Az ilyen üreglakó fajoknál használatos az un. "Lexikonterrárium", mely egy keskeny, magas felülnyitható terrárium. Az enyémek 20x30 cm alapterületűek, 30 cm magasak. Lényege, hogy magasan meg tudjuk tölteni talajjal. Fontos még alulra is némi szellőzés, és hogy az üreget pókunk úgy alakítsa ki, hogy az a szoba felé néző oldalon legyen. Ezt úgy érhetjük el, hogy berendezéskor, a pók méretének megfelelő (egyébként ő majd személyre szabja) lyukat nyomjunk a földbe a felénk néző oldalra. Később gyakrabban láthatjuk, mikor járatának függőleges részében mászkál.
Megfelelő telsesítményű izzóval nem nehéz elérni az optimális hőmérsékletet. Én 26°C-on tartom őket, vagyis a felső "szinten" ennyi a hőmérséklet, az üreg mélységével pedig ez folyamatosan csökken. Így a pók azt a részt foglalja el, ahol éppen jobban érzi magát. Az üreg belsejét gondosan beszövi a bejáratig, sőt annak környékéig, hogy tisztábban tarthassa. Éjszakánként takarításkor az ételmaradékot valószínűleg az itatóba fogja kidobni.
Sajnos életmódjából kifolyólag nem sokat láthatjuk ez az állatot, akármilyen szép! Méltán lett ilyen híres, hiszen a legyszebb madárpókfajokhoz tartozik. Általában az odu bejáratából figyel, kissebb rezdülésre kicsap, nagyobbra általában behúzódik fészkébe. Csak ha nagyon fenyegetve érzi magát, akkor támad. Tehát ha sarokba szorítjuk, meg tudja magát védeni, máskülömben a békésebb utat választja. Éjszakánként általában messzebbre is kimerészkedik az üregből. Méretének megfelelően, szinte mindent elfogad (tücsök, csótány, sáskák, lárvák), de mivel kevesebbet láthatjuk, figyeljünk a vedléseknél, kisebb korában, nehogy bajba kerüljön a táplálékállat miatt.

Leírása:
Kiskorukban, 1 vedléskor feketék-sötétbarnák, 3. vedlésükkor megjelenik az utótesten a jellegzetes csíkos mintázat. 3-4 cm es koruktól kezdenek színesedni. Ekkor a hátsó lábak élénk királykék színben irizálnak, majd ahogy növekszenek, egyre színesebbek leszenek. Viszont a hímek adulttá válásukkor majdnem teljesen elvesztik élénk színezetüket. Sajnos egyszerű barna lesz a lábuk. Hozzá kell tenni, hogy egy-két vedléses korukban gyakran pusztulnak el kis lividumok, főként vedlés közben. Pl. én 5 db. 1 vedlésest vettem, megfelelő körülmények közt tartottam mindet, mégis az egyik vedlés közben elpusztult. Olyan volt, mintha elfogyott volna közben az ereje vagy beleszorult vola a bőrébe.

Tenyésztés:
Rendszerint a nőstények agresszívek a hímmel szemben

Ez már nem egy kommersz madárpók! Talán a legszebb (kinek mi)! Mindenesetre ott a helye az inyencek polcán!