Élőhely: Közép Amerika  Yucatán félsziget (Mexikó)
A Yucatán-félsziget nagy és lapos korongként nyúlik el a Mexikói-öböl és a Karib-tenger között. A hőmérséklet 26-31 C fok között ingadozik. Mexikó félsivatagos területein is előfordul ez a faj.

A pók tartása:
A terrárium mérete 20x30x25 cm, amiben min. 5 cm talajréteget biztosítunk. Szereti a száraz terráriumot, de azért heti egy alkalommal permetezünk vizet a talaj 1/3-ra.. Szívesen igénybe veszi a behelyezett bujkálót. Kisebb korában szívesen túrja össze a talajt, hagyjuk úgy, ő tudja mi a jó neki. 26-29 C fok között jól tartható, 60-70% páratartalommal társulva.Vizesedényt mindig biztosítsunk számára, hogy ha szükséges, folyadékhiányát pótolni tudja. Ne legyen a terrárium csontszáraz sem. Ha vannak a lakóhelyén mind száraz, mind nedves területek, a pók maga választja ki a neki éppen megfelelő területet. Biztosítsunk számára búvóhelyet (fél kókusz, parafacsó…). Mikor még kisebb, szívesen ás, túr, fúr. Ha ezt a szokását megtartja, mély talaj esetén lakóüreget ás magának. Arra ügyeljünk, hogy a talaj szerkezete olyan legyen, ami nem omlik rá. Ezen segíthetünk, ha egy kicsit csalunk (mesterséges üreg égetett agyagból, műanyagból, műsziklából…)ól biztosított ennek a fajnak az utántenyésztése.  A B. smithi részben problémamentesen tartható. Nem igazán agresszív, de lehetnek olyan példányok, amelyek nagyon agresszíven viselkedhetnek. Először csak a szőreit veti be feltételezett támadójával szemben, de ha sarokba szorítják, gyorsan támadhat.Nem agresszív, inkább ijedős, zaklatásra irritáló szőreit bombázza. Az esetek 5%-ban ki is csap, ekkor még csak szárazmarást szenvedhetünk. A következő már élesben megy. (Speciel a mienk nagyon békés, rendszeresen kivesszük, de ismerni kell és van hogy nem díjazza az ötletet:) Bármilyen szokásos táplálékállatot elfogad méretének megfelelően. A táplálékul adott rovarokat mindig lakassuk jól nedvdús, vitaminokban gazdag táplálékkal a feletetés előtt 2-3 napig.

Ha sikerül szaporítani, akár 1000 kis pókkal gazdagodhat gyűjteményünk. 

Ezt a madárpókot és minden Brachypelma fajt a Washingtoni Egyezmény védett fajnak nyilvánított. A Brachypelma fajok a CITES II. listához tartoznak. *

Leírása:
A pók alapszíne fekete, carpaxa fekete színét világosbarna szőr keretezi, potrohán piros, narancsszínű hosszabb szőrök láthatók, a fekete kisebb szőrök között. A térdein, narancssárga, piros, és fehér színek láthatóak.Nagyon nyugodtan viselkedik és nagyon szép nagyra nőhet, ragyogó, hosszú, dús szőrzetű. alapszínezete a sötétbarnától a feketéig terjedhet és ehhez jól illik a lábak narancsos színezete. A lábak és a potroh fehéres-szürkés szőrei nagyon szép összbenyomást adnak.  Adult kori lábfesztávolsága 14-17 cm.

Kiegészítés:
Ezt a fajt ismerik a legtöbben, Hollywoodban is alkalmazzák őket filmekhez., mert szelíd fajnak tartják, de mint tudjuk ilyen egy vadállatnál nincs. Ez a faj okozza a legtöbb regisztrált marást is, mert sok tudatlan ember szórakozik vele gondolván: úgysem mar meg. Aztán anyuci kedvence meglepődik, amikor mégis marást szenved. Na ebből hírverés lesz, jön a hírek, hogy a vérszomjas madárpók megmart egy szegény kisfiút. A média felfúja, mert semmit nem tudnak a madárpókokról. Ennek nincs jó vége, soha.

*Ez azt jelenti, hogy ezekkel az állatokkal csak CITES igazolással lehet kereskedni. Ez az igazolás tartalmazza az állat eredetét. A vásárlásnál ezt az igazolást meg kell kapnunk s ha esetleg eladjuk, az igazolást át kell adni az új tulajdonosnak.