mf brocklehursti F. O. P.-Cambridge, 1896....................Brazil
A. b. F. O. P.-Cambridge, 1896: 739, pl. 24, f. 18 (Df).
A. b. Bücherl, 1957: 397, f. 60-60a (m).
A. b. Schmidt, 1986: 54, f. 74-75 (m).
A. b. Schmidt, 1993d: 76, f. 150-151 (m).
A. b. Schmidt, 1997g, 1998h: 17, f. 95 (m).
A. b. Peters, 2003: 13, f. 27-28 (m).


ÉLŐHELYE, LEÍRÁSA: Az Acanthoscurria brocklehursti Brazilia esőerdős területein honos. Ideális tartási hőmérséklete 25-27 0C, de ez éjszakára akár 20 0C-ra is süllyedhet. Kedveli a magasabb 75% körüli relatív páratartalmat. A kifejezetten nagytermetű talajlakó madárpókok közé tartozik. A nőstények lábterpesztése ivaréréskor 16-18 cm, míg az adult hímeké akár 20-22 cm is lehet. Az idősebb nőstény egyedek lábterpesztése elérheti a 23-25 cm-t. A pók alapszíne fekete. A fejtor szintén fekete színezetű, a carapax szélén fehéres szőrsáv fut végig. A potroh alapszíne fekete, a rajta található ritkás hosszú szőrök vörös színűek. Bőségesen találhatók rajta erősen irritáló szőrök, melyeket gyakran használnak zaklatás esetén, elsősorban fiatalabb korukban. A lábak fekete alapszínűek, a rajtuk található hosszabb szőrök szintén vörösek, de világosabb árnyalatúak mint a potrohon. A lábak térd és lábszárrészén körkörös fehér gyűrűk találhatóak, továbbá két halványan látszódó hosszanti párhuzamos fehér csík fut végig rajtuk. Felületes ránézésre hasonlít az Acanthoscurria geniculatára, de ott a hosszanti csíkok markánsabban látszanak, a körkörös fehér gyűrűk szélessége pedig kb. kétszerese mint az A. brocklehurstiénak. Testalkatukban szintén lehet különbséget találni a két faj között; az A. brocklehursti kevésbé robosztus testalkatú, mint az A. geniculata. A két faj közötti különbségek akkor látszanak a legjobban, ha egymás mellett szemlélhetjük őket.

TARTÁSA, TÁPLÁLÁSA: Az A. broklehursti nem különösebben problémás faj. Felnevelése a kevesebb tapasztalattal rendelkező madárpóktartóknak sem jelenthet különösebb nehézséget. A hőmérséklet változására nem érzékeny, ennek hatását inkább növekedési ütemének változásában figyelhetjük meg. A tárolóedény vagy terrárium kiszáradására figyelni kell, mert szereti a magasabb páratartalmat. Itatóedényt a nagyobb példányoknál minden esetben érdemes használni.
A kispókok rendkívüli étvágyúak, szinte minden táplálékot (élő v. nem élő) szívesen fogyasztanak. Első vedléses koruktól táplálhatjuk őket apró vagy darabolt lisztkukacokkal, napos tücsökkel, pinkivel esetleg röpképtelen muslicával. Később nagyobb lisztkukacokkal, tücskökkel, gyászbogárlárvával, napos egérrel etethetjük pókjainkat. A nagyobb példányok előszeretettel fogyasztják a kifejlett csótányokat is.
Megfelelő tartás esetén gyorsan fejlődnek, a hímek 1-1,5 éves, míg a nőstények 2-2,5 éves korukra lehetnek ivarérettek. Vedlésenként igen nagyokat nőnek, és ezt a jó szokásukat megtartják ivarérett korukban is.
Fejlődésük korai szakaszában, már az első vedlésen átesett kispókoknál is látható a lábak halvány gyűrűzöttsége, mely a pók fejlődésével vedlésről-vedlésre erősödik. A végleges felnőttkori színezetüket a 6-7. vedlésük után nyerik el. A fiatalabb egyedek nem mondhatók különösebben agresszívnak, méretük növekedésével azonban magabiztosságuk is növekszik, ezért a kezdetben kissé félénk "potrohdörgölő" állataink esetleg szembefordulhatnak velünk zaklatás esetén. Marása azonban csak a legritkább esetekben fordul elő, bár kizárni nem lehet! Általában zaklatás esetén, ha teheti visszahúzódik bújkálójába. Kézbevételét nem ajánlom, mert viszonylag erős méreganyaggal rendelkezik, és mint a többi madárpókfaj esetében, az A. brocklehurstinál is elmondható, hogy találhatunk közöttük kifejezetten agresszív egyedeket!
Tartásához kezdetben megfelel egy filmes doboz is, később nagyobb műanyag dobozban, vagy kisebb terráriumban tarthatjuk őket. Az én frissen adult nőstényem számára - kb. 16 cm lábfesztávolságú - jelenleg egy 25 x 30 x 25 cm-es terrárium van berendezve. A terráriumba megfelelő méretű bújkálót helyeztem el, a talaj vegyszermentes virágföld volt kb. 5 cm vastagságban. Az idősebb példányok tartásához véleményem szerint egy min. 30 x 30 cm-es alapterületű terrárium szükséges, melybe ha tehetjük helyezzünk el bújkálót is, melyet pókunk szívesen vesz igénybe, bár a nap nagy részét szem előtt töltik. Élő növénnyel is dekorálhatjuk terráriumunkat, ami a megfelelő páratartalom megőrzése szempontjából előnyös, viszont megmaradása pókunk pakolási tevékenységei miatt nem garantált.

SZAPORÍTÁSA: 2005 májusában került hozzám egy nőstény A. brocklehursti "hivatalosan" szubadult állatként. Rendkívüli módon táplálkozott, bár ez a faj ismeretében nem volt túl meglepő. Viszont ehhez az étvágyhoz képest is rettenetesen megdagadt az utóteste, és a jellegzetes jelzőfonalakat is meg lehetett figyelni a terráriumban. Szerencsére tudtam szerezni adult hímet egy pároztatás erejéig, ezért úgy gondoltam, megér egy próbát a dolog.
Július 12-én történt meg a párzás. A hím a terráriumba lépve hevesen dobolni kezdett, melyre a nőstény azonnal válaszolt. A párzás az átlagostól eltérően zajlott, mely tapasztalataim alapján jellemző több Acanthoscurria fajra is (A. geniculata, A. insubtilis). A párzás során a nőstény pók a kezdeti "lelkesedés" után passzívan viselkedett. Lefeküdt a földre, és összehúzta a lábait maga előtt. A hím a nőstényt nem a szokásos módon a széttárt csáprágók belső oldalán, a méregkarom tövébe helyezve a tibiális sarkantyúkat emelte meg, hanem a zárt csáprágók külső oldalán akasztotta be a sarkanyúkat, és hozta megfelelő pozícióba magát. A hímnek nem volt egyszerű dolga, de végül sikerült a párzás, mindkét bulbussal, mely sikerben jelentős szerepe lehetett annak, hogy a hím kb. 5cm-rel nagyobb lábfesztávolsággal rendelkezett, mint a nőstény. (Az A. geniculatánál több alkalommal tapasztaltam, hogy a hímek képtelenek a nagy termetű nőstényeket olyannyira megemelni, hogy párosodni tudjanak velük. Ennek szerepe valószínűleg abban keresendő, hogy csak a megfelelő vitalitású hímek tudják továbbadni örökítőanyagukat.) A nőstény a párzás után is intenzíven táplálkozott. A kokonrakás előtti időszakban 8-10 pld. kifejlett Perui "halálfejes" csótányt, és számolatlan gyászbogárlárvát fogyasztott el. A potroha "kriminális" módon megdagadt, alig bírta vonszolni magát. A párzást követően kb. egy hónappal kezdte el pakolászni a terrárium talaját, a bújkáló alatt egy kb. 12 x 12 cm-es területről elhordta a talajt, és egy "bombatölcsér" formát alakított ki.
A kokont szeptember 3-án rakta le. A terrárium hőmérséklete a kokon keltetése alatt nappal 25-26 0C volt, ami éjszakára 22-24 0C-ra hűlt le. A megfelelő páratartalom érdekében folyamatosan nedvesen tartottam a talajt. A terrárium fűtését egy a terrárium tetejére helyezett virágcserépbe szerelt 15W-os varrógépizzó biztosította napi 16 órában. A nőstény a kokont folyamatosan őrizte, forgatta és cipelte a terráriumon belül az általa megfelelőnek vélt helyre. Eredetileg 8 hét után szerettem volna elvenni a kokont, de október 14-én a nőstény kirakta a bújkáló bejárata elé. A kokon fel volt bontva, melyben több száz terméketlen pete, és kb. 350 db körüli L1-es stádiumú mozgásképtelen lárva volt. Ezeket próbáltam kimenteni, de mivel sok lárva a terméketlen peték közé szorult, ezért csak kb. 200 db körüli apróságot sikerült megmenteni. A lárvákat a kokon szövedékének "megnyúzásával" nyert, steril darabjára gyűjtöttem, és nedves papírtörlőre helyeztem, melyet jól szellőző műanyag dobozban visszahelyeztem a terráriumba. Ezt követően naponta vizsgáltam át őket és távolítottam el az elpusztult, vagy penészes lárvákat, hogy a többieket, ne károsíthassák. Ennek köszönhetően a létszám sajnos erősen fogyásnak indult.
Október végén a kicsik levedlettek, és már mászkálós lárvaként tengették tovább a napjaikat. Sajnos az elhullás ebben a stádiumban is elég jelentős volt, hetente több elpusztult apróságot kellett eltávolítani. A korábbi tapasztalatok alapján - más fajokra vonatkozóan - azt vártam, hogy kb. november végéig átvedlenek majd a lárvák. Viszont csak január elején kezdtek sötétedni, és január 10.-ig bezárólag vedlettek át.
A végeredmény nem túl nagy létszámú (52 db) apróság lett, de a rengeteg munka és várakozás után nagyon örültem nekik. A lárvák kb. 3-4 mm-es lábterpesztésűek voltak, míg a kispókok lábterpesztése 5-6 mm körüli.