Éőhely: Bolívia
Ez a madárpók Bolívia esőerdős területein őshonos. Rejtőzködő életmódot folytat, földbe ásott üregben éli életét.

A pók tartása:
A könnyen tartható fajok közé tartozik, kezdőknek is ajánlom. Jó étvágyú, minden táplálékot elfogyaszt. Viszonylag lassan fejlődik, felnőttkori színezetét 6-7 vedléses korára éri el. Vastagabb talajréteg ajánlott, szívesen furkál, üreget alakít ki magának. A behelyezett bujkálót szívesen felhasználja lakóhelye kialakításához. Rejtőzködő életmódja ellenére az általam tartott példányok sokat vannak szem előtt, rendezgetik a terráriumot. Időnként teljesen felforgatva annak berendezését.

Az Acanthoscurria insubtilis akárcsak a nem többi tagja nem tartozik a problémásan nevelhető madárpókok közé. Felnevelése kezdő madárpóktartók számára sem jelent nehézséget. Sem a hőmérséklet, sem a páratartalom változásaira nem érzékeny, de jobban kedveli a magasabb hőmérsékleti és páratartalom értékeket. A kispókok jó étvágyúak, szinte minden táplálékot szívesen fogyasztanak. Első vedléses koruktól táplálhatjuk őket napos tücsökkel, pinkivel, apró vagy darabolt lisztkukacokkal, esetleg röpképtelen muslicával. Később méretüknek megfelelő lisztkukacokkal, tücskökkel, gyászbogárlárvával, csótányokkal, napos egérrel etethetjük pókjainkat. Az egérrel való etetésnél itt is érdemes betartani a fokozatos szoktatást, hogy pókunk a későbbiekben is szívesen fogyassza táplálékként. A túl nagy táplálékállatoktól megijedhetnek pókjaink, és előfordulhat, hogy soha többé nem nyúlnak hozzá. Megfelelő tartás esetén is viszonylag lassan fejlődnek, mind a hímek, mind a nőstények 3-4 éves korukra lehetnek ivarérettek, de ennél lassabban fejlődő egyedek sem kivételesek. Vedlésenként átlagos a méretnövekedésük. Az adult állatok esetében sem túl jelentős a vedlésenkénti növekedés.A végleges felnőttkori színezetüket, mint általában a madárpókok nagy része a 6-7. vedlésük után nyerik el. A fiatalabb egyedek nem agresszívek, ez az idősebb és a felnőtt egyedekre sem jellemző, de azért néha tudnak meglepetést okozni. A potroh dörgölésére - mint korábban már említettem - szintén kevésbé hajlamosak. Marásra nálam soha nem került sor, de persze ezt az eshetőséget sem lehet teljesen kizárni. Méregerősségéről nem tudok biztosat mondani. Kézbevételét senkinek nem ajánlom!

Leírása:
A közepes méretű pókok közé tartozik, testmérete 6-7 cm, lábfesztávolsága az idősebb nöstényeknél elérheti a 13-14 cm-t is. Alapszíne barna, ami a fejlődése során különböző árnyalatokat ölt.
Vedléshez közeledve egészen vöröses színezetű lesz. A carapace szélén világos szőrsáv fut végig. Utóteste bőven el van látva csalánozó szőrzettel, de nagyon ritkán használja azt. Háborgatásra inkább lakóüregébe menekül. Az én példányaimnál még sosem tapasztaltam szőrrugdosást. Robosztus testalkatukhoz képest lábaik viszonylag rövidek, de vaskosak. 

 Tartásához kezdetben megfelel akár egy filmes doboz is, később nagyobb műanyag dobozban, vagy kisebb terráriumban tarthatjuk őket. Szereti a kifejezetten vastag talajréteget. Ha teheti rengeteget túr, fúr, hozza, viszi, pakolja a földet. Én a pókjaimat mindig magas, földdel 1/2-ig töltött dobozban tartottam, ahol nagyon jól érezték magukat. Rejtett életet élő faj, szeret a föld alatt tartózkodni, csak ritkán lehet a felszínen látni. Az adult nőstényemet egy 15 x 10 x 7 cm-es oldalhosszúságú dobozban helyeztem el, melyet félig töltöttem meg rostos tőzeggel. Erre a talajra a könnyebb pakolhatóság, és a jó nedvességtartó képesség miatt volt szükség. 

Az Acanthoscurria insubtilist szívesen ajánlom mindazon póktartók figyelmébe, akik szeretnék megismerni az Acanthoscurria nemzetség reprezentatív fajain túl a nem egy kevésbé ismert rejtett életmódot élő tagját.