A madárpók felnevelése

Egy madárpók kedvelőnek nagyon érdekes megfigyelést nyújt a pókbébi fejlődése. Megfigyelheti a vedléseket és a táplálkozást. A kis pókok több odafigyelést igényelnek, mint a felnőtt állatok. Igaz, hogy a kis pókok felnevelése komplikált, időrabló tevékenység, de ugyanakkor több örömöt okoz, mint megvenni egy kifejlődött szép nagy madárpókot.

Ha madárpók nőstényt vásárolunk és az termékeny kokont rak egy idő múlva és előtte nem párzott, akkor ne higygyük, hogy valami különleges történt. Valószínű, hogy vadon befogott nőstény volt.


Minden esetben ez a „gyapotlabda”, vagy kokon petékkel teli. Ha a peték termékenyek és a nőstény nem eszi meg, úgy 6-9 hét múlva kimásznak az újszülött bébipókok.

Hogy is kell viselkednie a madárpók ápolójának?

Először is a kis pókokat el kell választani anyjuktól, mert fönnáll a veszély, hogy megeszi őket. Kedvező megoldás, ha az anyaállatot rakjuk át egy másik, újonnan berendezett terráriumba és a fiatalokat a régiben hagyjuk. Rakjuk félig tele a bébipókos terráriumot tőzeggel és mohával, ekkor a kis pókok - ha talajlakó faj - üregeket ásnak és nem fognak egymással harcolni.

Az a pár hét, amíg együtt tartjuk a kis pókokat, kedvező megoldása a felnevelésnek. A bébipókok első két vedlése a kokonon belül történik és csak a kikelés után fognak majd levedleni először a kokonon kívül, néhány hét múlva. Fajok szerint a kokon 30-1200 tojást, illetve kis pókot tartalmazhat.

Mint első eleséget, a kis pókoknak lehet frissen kelt tücsköt, muslincát adni. Ezek az eleséget kaphatók állatkeres-kedésekben. Azzal az előfeltétellel, hogy folyamatosan etetjük a fiatal pókokat és a terráriumban a levegő nedves-ség tartalma kielégítő, a pókok még néhány hétig együtt lehetnek. Legkésőbb 4-5 hét múlva kell a kis pókokat egyesével külön rakni.

Ez egy viszonylag egyszerű, de időt rabló foglalatosság, azonban nem kerülhető el. A legjobb bébipók tartók a pók méretéhez igazodó plasztik dobozok. A bébipók tartó dobozokat könnyen beszerezhetjük más tenyésztőktől.

Minden kis műanyag dobozt 2/3 részben töltsünk fel nedves vermikulittal, a felső részre rakhatunk mohát, mielőtt a kis pókokat beletesszük. Egy egyszerű módszer, ha a kis pókokat egy kisebb műanyag doboz segítségével fogjuk ki, így sérülésmentesen rakhatjuk át. Az ujjunkkal vagy egy toll segítségével terelgessük őket.

Ha a levegő nedvesség tartalma elég magas, nem kell vizesedényt használni. De ha egy kisebb darab vattát vagy papírzsebkendőt minden nap benedvesítünk, az is jó megoldás.

A fiatalokat naponta etessük az elfogyasztott táplálék függvényében. Így relatívan problémamentes lesz a felneve-lés, de a sok fiatal felnevelése elég sok munkával jár. Ezért előbb fontoljuk meg, hogy egy talajlakó madárpók tenyésztéssel járó sok munkát tudjuk-e vállalni.

Sok fogságban tartott madárpók faj veszélyeztetett állatnak számít, vagy nemsokára ehhez tartozik. Ezért is fontos, hogy ezeket a fajokat sikeresen tudjuk után tenyészteni. Felel?ősségtudó madárpók kedvelőinkább hajlik az utántenyésztett egyedek vásárlására. Ezzel a vadon élő pókokat is védjük.

A madárpókok tenyésztése nagyon jól virágzik és a nemzetközi tenyészprogramok a veszélyeztetett fajok fennmaradását szolgálják. És az jó dolog, ha mi is a felelősségtudó utántenyésztésre szántuk el magunkat.

Ha biztosak vagyunk, hogy madárpókunk hím, akkor az ivarérettségi vedlés után néhány héttel elkezdi építeni spermahálóját. A terrárium egyik védett sarkába építi kemény, vattaszerű hálóját. A hím az építés után bemászik a háló alá és lerakja a spermáját. Ez után felmászik a hálóba és feltölti mindkét bulbusát spermával.
Miután végzett ezzel a rituáléval, a hálóját feldúlja, összegyűri és egy sarokban hagyja, de - néha - el is fogyaszthatja. A kemény munka után a hím rendkívül aktív lesz, befutja az egész terráriumot, mintha csak a nőstényt keresné. Ekkor, ha lehet legyen a birtokunkban egy ugyanilyen fajú, párzásra alkalmas nőstény, vagy egyik ismerősünknek.

A legjobb út a madárpókok párosodásához a következő: Biztosítsuk, hogy mindkét pók a párzás előtt a lehető legjobb körülmények közt legyen tartva. A nőstény nagyon jól táplált legyen, a párosodás előtt lakassuk jól. A kora esti időpont a legalkalmasabb a párzáshoz. Nedvesítsünk be jól egy keményebb kartonpapírt, ennek segítségével szét tudjuk választani az esetleges konfliktusoknál az állatokat. A kartonlap mérete igazodjon a terráriumhoz. Ezzel a módszerrel hamar és biztonságosan szét tudjuk választani a pókokat.


Mindig a hímet rakjuk a nőstényhez, sohasem fordítva. Figyeljük most mindkét pókot. A hím kezdeményez általában, de nem mindig. A fajra jellemzően az elülső lábaival, illetve csápjaival dobol a talajon. A nőstény, ha készséges, gyakran visszadobol. A hím egész testében elkezd remegni, a potrohát le-föl mozgatja. Ez után a hím a nőstény felé tart.

A nőstény a csáprágóit szétnyitja és kitakarja. Ez után a hím a tibia apophysisével megfogja a nőstény csáprágóit és megkezdődik a párzás. A hím a bulbus-át a nőstény vulvajába csúsztatja. A hímet ekkor a nőstény nem tudja lemarni, mert a hím lefogja a nőstény méregkarmait.

A párzás után a hímnek addig van lehetőség elfutni, amíg a nőstény nyugodt. Eközben lassan elereszti a nőstényt és lábaival a nőstény hátsó részét simogatja. Ez idő alatt engedi el a nőstény csáprágóit. A párzás lezárult, a hím igyekszik minél távolabb kerülni a nősténytől. Ekkor óvatosan vegyük ki a terráriumból.

A madárpókoknál elég egy párzás, de ha megismétlődik a pároztatás, ez után a hím sző egy újabb spermahálót. Ámde az új spermahálót nem feltétlenül szövi a hím az első párzás után.

Az itt leírt párzás ideális a madárpókoknál, de nem történik mindig ilyen súrlódásmentesen. Megesik, hogy a nőstény ráront a hímre és megmarja. Ez után beviszi az üregébe. Ha ez már megtörtént, a hímnek nincs esélye. Ezzel az incidenssel tehát mindig számoljunk, még akkor is, ha a nőstény nyugodtnak tűnik.

Néhány madárpók faj nőstényei nagyon agresszívak lehetnek a párzás alatt. Például a Brachypelma mesomelas. Ennek a fajnak a hímjeit a párzás után nagyon gyorsan el kell távolítani a nőstény terráriumából. Nagyon robosztusak az Aphonopelma seemani párok is és nehezen érintkeznek egymással.

Ennek a fajnak a hímjei nagyon visszafogottan szoktak viselkedni, holott minden feltétel adott a párzáshoz. Ha berakjuk a hímet a nőstényhez, a nehézségek nagyon gyorsan megkezdődnek, a nőstény 90 %-ban kész a párzásra, ám a hím nem mutat hajlandóságot. Ennek a fajnak a hímjei - mint tenyészpartner - nagyon megbízhatatlanok.

Az Avicularia avicularia-val adódik a párzásnál talán a legkevesebb probléma. A Brachypelma smithi is az egy-szerűen pároztatható madárpókok közé tartozik. Gyakran problémamentes a párzásuk. A problémák ennél a fajnál, hogy a nőstények érettséget mutatnak, megtörténik a párzás, de akár egy évig is tartogathatják a spermát, és csak tavasszal rakják le a kokont. Ekkor már a spermák valószínűleg nem tudják megtermékenyíteni a tojásokat.

Az egyik legbékésebb madárpókok közé tartozik a Pterinopelma saltator. Ez a madárpók faj valóban nagyon barátságos. Ha kivesszük a terráriumból, ott marad a kezünkben és úgy tűnik, hogy nagyon jól érzi magát. A nőstények a párzás után sokat esznek és egy idő múlva elkezdik szőni a kokont. Ebbe rakják be a tojásaikat, majd lezárják a kokont. A párzás után a kokon készítés lényegesen később történik. Csak akkor kell újra pároztatni, ha a nőstény a párzás után levedlik.
A vedlésnél ugyanis az ondótartóját a spermával együtt levedli. Ezzel a vedléssel a nőstény ismét „szűz”.

Az úgynevezett kokon, amibe a nőstény lerakja a tojásait, úgy néz ki, mint egy nagyobb vattacsomó. A természetben a párzás, a kokonrakás az évszakok és klimatikus viszonyok függvénye. A terráriumi tartásnál ezek a tényezők nem igazán hasonlóak, mint a madárpókok élőhelyein. A terráriumban a színlelt klimatikus viszonyok változtatásával befolyásolható a kokon építése és a kis pókok kikelése. Jó tudni, hogy a kokon építése a párosodás után még egy évig is eltarthat.

A betekintés a fészekbe gyakran akadályozott. És ha a nőstény levedlik, akkor nem tudjuk, hogy valójában rakott-e le kokont és azt megette, vagy nem is készített kokont.

A nőstény a fiatal állatok kibújásáig őrzi a kokont. De észrevehető, hogy ha valami nincs rendben, vagy sokat zavarják, akkor megeszi a kokont. Amikor végre elkezdenek kibújni a kis pókok a kokonból, akkor rakjuk át a nőstényt egy másik terráriumba. A kokont óvatosan nyissuk szét, hogy a többi bébipók is ki tudjon jönni belőle.