|
Madárpókok szaporítása
2008.03.09. 21:15
 Először is mi kell a tenyésztéshez? Hát egy ivarérett hím és egy ivarérett nőstény:))
Ez nem a legegyszerűbb dolog, de ha odafigyelünk, s tudjuk mire kell figyelni, akkor megvan rá az esély, hogy sok-sok apró pókbébi legyen a végeredmény.
Nem árt alaposan utánanézni a témának, mert itt csak egy általános leírást tudok adni a dologról, hiszen a tenyésztés a fajoknál nagyban eltérő lehet, s ez az oldal sajnos nem egy könyv.
A tenyésztés sikere nagyon fontos lehet. Gondoljunk csak a Br. Smithi esetére. A fajt eredeti élőhelyén csaknem kipusztították a túlzott gyűjtéssel (most is CITES listán van az összes Brachypelma faj! - tartásukhoz engedély szükséges /elvileg/). A sikeres tenyészetek lehetővé teszik az eredeti élőhelyek megkímélését, ezzel elősegítve a faj fennmaradását.
Először is mi kell a tenyésztéshez? Hát egy ivarérett hím és egy ivarérett nőstény.
Itt az első probléma. Honnan tudjuk, hogy kedvencünk hím vagy nőstény. Ezt többféle módon is megállapíthatjuk.
1, Ha egy kokonból származó pókokkal rendelkezünk, feltűnhet, hogy némelyik gyorsabban nő, s hamarabb vedlik a többinél. Mivel a hímek hamarabb érik el az ivarérett kort, jó eséllyel szét lehet válogatni a hímeket és a nőstényeket. Ezt a módszert nem tudjuk alkalmazni akkor, ha boltban vettük a pókunkat.
|
2, Kinézetre a pókokról nem nagyon lehet megmondani az ivarukat. A madárpókoknál nem nagyon figyelhetünk meg ivari kétalakúságot, mint más állatfajoknál, s a két nem látszólag ugyanúgy néz ki. Az utolsó mondatomat máris kissé meg kell cáfolnom. A legtöbb madárpók hímje (de nem mindegyik faj!), ha ivarérett, úgynevezett párzókarmokkal (tibial spurs) rendelkezik első pár lábain, melyek fontos funkcióval rendelkeznek, de erről majd később. A párzókarmok mellett a tapogatólábaik vége bokszkesztyűszerűen megvastagszik, melyek szerepe a sperma tárolása.
|
|
|
A hímek általában nyúlánkabbak, kevésbé tömzsik, mint a nőstények. Ez sem nagy segítség, de ha saját szemünkkel látjuk, akkor már egyértelmű lesz. A hímek sokkal röveidebb ideig élnek a nőstényeknél, ezért előfordulhat, hogy nehezen tudunk taléűálni megfelelő hímet a pároztatáshoz. Ha idejében felismerjük a nemeket, tudunk tartalékolni a kívánt nemből saját tenyészet esetén. Az ivarérett példányok megkülönböztetése már nem olyan nehéz. (Általában)
Ha megállapítottuk, hogy egy pók hím, akkor már tudunk taktikázni a nevelésével, hogy a pók a számunkra (és az ivarérett nőstény számára) ideális időben érje el az ivarérettségét. Ha szükséges, gyorsabb növekedésre sarkaljuk (melegebb vivárium, több kaja...), de ha szükséges, visszafogjuk a fejlődését (hűvösebb vivárium, kevesebb táplálék...)
3, „Belesünk a szoknyájuk alá".
A pókok ivara megállapítható elég jó eredménnyel a levedlett bőrük alapos vizsgálatával. A pókok teste két részből áll: előtest és utótest (fejtor és potroh)
A pókok szaporítószervei az utótestben találhatóak. A pókunk levedlett bőrének potrohi részét kell megvizsgálnunk egy erős nagyítóval, vagy mikroszkóppal. Ha sikerült a póknak úgy levedlenie, hogy az utótest bőre épségben maradt, akkor már az fél siker. Ha összetapadt a bőr, akkor nagyon óvatosan ki kell simítanunk. Ha esetleg már megszáradt mire kivesszük, akkor egy műanyag dobozba tesszük, s nedves papír zsebkendőt teszünk mellé, majd légmentesen lezárjuk. A zsebkendőből párolgó nedvesség felpuhítja a bőrt, s így már ki tudjuk simítani. Fordítsuk úgy, hogy a belső fele legyen felfelé.
|
|
|
Ez például az én Smithi-m bőre.
(a fonószemölcsök már pont nem látszanak)
Fotó: CZG
|
Mit is kell néznünk? Amit azonnal látunk, az a két fonószemölcs a levedlett bőr alsó részén. Ezeket figyelmen kívül hagyhatjuk.
A másik azonnal észrevehető dolog a két pár fehér színű tracheatüdő. Ami számunkra nagyon fontos az a felső pár tüdő között elhelyezkedő terület. Itt található az ivarnyílás. (a hasi barázda a másik oldalon tökéletesen megfigyelhető)
A madárpókok vedlésük során nem csak emésztőrendszerük, hanem ivarszerveik egy részét fedő kutikulát is levedlik. Mi ezért tudjuk megállapítani a nemüket a levedlett bőr alapján.
Szóval alaposan meg kell vizsgálnunk az ivarnyílás területét. Az ivarnyílást egy kitinlemez takarja, melyet óvatosan meg kell emelnünk, hogy kiderüljön az igazság. Ezt nem mindig kell megtenni, mert van, hogy a bőr kisimításakor már elhúzódik a vizsgálandó területről.
Mi t látunk? Először is meglehetősen erős nagyítót kell használnunk, hogy bármi érdemlegeset tudjunk mondani. Ha a pók elég nagy, már szabad szemmel is megállapítható a nemük. Szóval szemrevételezzük az említett területet.
A pókok, ha nőstények, kétfajta spermatartóval rendelkezhetnek, fajtól függően.
Ez lehet „összeforrott" vagy „kettős". A spermatartók elég feltűnőek, nem lehet nem észrevenni őket, ha a pók már elég nagy. Körülbelül az 5-6. Vedlés bőréből már tökéletesen megállapítható a nem. Ha pókunk hím, akkor vagy csak két rövidke sötét csíkot látunk (mint két rövid ördögszarv), melyek a spermavezeték végei és kivezető nyílásai, vagy csak egy ráncot látunk. Ha a pók még kicsi, összekeverhetjük a spermavezetékeket a spermatartókkal is, ha nem vagyunk figyelmesek Ha kétségeink támadnak, ne szégyelljük a bőr elvinni egy kereskedésbe, vagy egy tapasztalt pókászhoz.
(Kis kitérő: A bécsi Exotica kiállításon a pókosok nem csak a levedlett bőr alapján tudták megállapítani a nemet, hanem a mocorgó pók hasi barázdájának a megvizsgálásával is. Nagyító nélkül. A megállapított nem később a levedlett bőr alapján 100 %-osan helyesnek bizonyult. Még nem olvastam róla cikket, csak említésképpen láttam egy-két cikkben, hogy a levelestüdők közti távolságokból, s az arányokból állapítják meg. - meg talán a korábban levedlett bőrökből J)
MADÁRPÓKOK TENYÉSZTÉSE
Forrás:
Nagy István: Madárpókok
Budapest-1996
Nemek kiválasztása, agresszivitás a nemek között
A madárpók-tartó sikerélményein kívül még egy fontos jelentősége van a madárpók tenyésztésének. Megkímélhetjük az élőhelyi állomány folyamatos lerablását, pusztítását az újjabb páldányok befogásának elmaradásával. Talán nem egész bizarr gondolat, hogy egy tömegméretű utántenyésztéssel lehetőség nyílhat kipusztulóban lévő fajok élőhelyi visszatelepítésére is és így stabilizálódhat a faj fennmaradása. Volt már rá példa természetvédelmi berekekben.
Tenyésztésre szánt egyedek kiválasztása ivarérett példányok esetében nem probléma. Legtöbb esetben azonban fiatal pókokhoz tudunk hozzájutni, főként ha utántenyésztett állatokról van szó. Ebben az esetben meglehetősen problémás a fiatal állatok nemi meghatározása. Hím példányok esetében 70 - 80 %-os biztonsággal az 5. - 6. vedlés után nagyító segítségével megállapítható nemük. Sok esetben még a sértetlen, levedlett bőr vizsgálatával is. A potroh alsó oldalán az epigastralis-barázda felett a felső pár légzőnyílások között 0,5 - 2 mm-es átmérőjű, kis kerek sötétebb folt van, mely tulajdonképpen egy szövőmirigy mező a spermaháló elkészítéséhez. Valamint a nemi szerv nyílását két ecsetszerű szőrcsomó fogja közre. Nőstényeknél a nemi szerv nyílása az epigastralis-barázdában 3 - 7 mm-es szélességű lehet. Fajonként és tartási körülményektől függően a nőstények ivarérettsége 3 - 6 év, a hímeké 1,5 - 3 év. Tenyészéshez általános gyakorlat, hogy a kifejlett nőstényhez keresünk kifejlett hímet. Sajnos nálunk ez még meglehetősen körülményes dolog, de remélhetőleg e hobbi terjedésével mihamarabb kivitelezhető gyakorlattá válik.
Másik megoldás, ha már saját tenyészettel rendelkezünk, hogy gyorsabban fejlődő hím egyedek kiválogatásával ezek mérsékeltebb etetésével a tartási hőmérséklet kisebb lecsökkentésével fékezzük fejlődésüket. Míg ugyanezen "álomból" származó nőstényeket optimális tartási hőmérséklettel, intenzíven tápláljuk. Sajnos ezzel a fogással nem minden faj egyedei hozhatók össze - B. vagans, P. murinus esetében sikerült. Több esetben előfordult, hogy a visszafogott tartás eredményeképpen a hímek kis testméret mellett ugyanúgy 2 év után ivarérettek lettek, mint normális nevelés mellett (P. roseus, P. Klaas esetében). A nagyfokú testméret különbség már a megtermékenyítő képesség rovására mehet.
|
|
A hím pókok ivarérésük után nem sokkal spermahálót készítenek.
Klikkelj a képre!
Fotó: unknown source
|
A tenyészpárok összerakása, párzás
A pókok összerakásánál nagyon fontos, hogy ismerjük a nemek viselkedését, agresszivítását egymás iránt. Az egyes fajonként meglehetősen eltérő lehet.
A Th. leblondi, A. metallica, P. maurus esetében a párok több órától több hónapig együtt tarthatók, azonban vannak kivételesen agresszív egyedek, mikor a hím pók zsákmányává válik. Általában a Brachypelma nemzettség, valamint a Grammostola fajok könnyen pároztathatók, akár saját terráriumban, akár más terráriumban - természetesen felügyelet mellett. Ázsiai, afrikai és két amerikai fajnál a hímek meglehetősen ideges magatartást tanusítanak (Poeciloptheria, Hysterocrates, Ceratogyrus, Acanthoscurria, Aphopelma, Crypsidomus). Ezeknél megkísérelhető a nőstények behelyezése a hím terráriumába, még figyelmesebb, körültekintőbb felügyelettel, mint az előző esetben.
Azon fajoknál, ahol mindkét nem meglehetősen agresszív, ideges egymással szemben, célravezető egy terráriumban tartani a két nemet, persze egy perforált lemez közbeiktatásával, amit kellő udvarlás után a kopuláció időtartamára eltávolítunk (Selenocosmia, Melopoeus nemzetség).
Mindenképpen előnyös ha a pároztatást nem szűk, hanem meglehetősen tágas terráriumban bonyolítjuk le. Probléma esetén könnyebb hozzáférnünk az állatokhoz, hogy szétválasszuk őket. Párzás után sok esetben a hímek elmenekülnek, ami tágas terrárium esetén kivitelezhetőbb. Hogy a nász ne váljék gyásszá egy kb. 30 - 40 cm-es csipesz, vagy még jobb egy ilyen nagyságú üvegpálca - esetleg vékonyan bedörzsölve glicerinnel - legyen kezünkben. Durvaság esetén a nőstény érzékelői közé dugva szétválaszthatjuk a párt. A glicerines üvegpálca azért megfelelő, mert a támadó pók nem tud felszaladni rajta, hogy kezünkbe, karunkba marjon, hanem lecsúszik róla. Egyes gyorsmozgású, fürge fajoknál különösen előnyös e szerszám használata (Melopoeus, Pterinochylus, Poeciloptheria stb.).
Miután a hím spermentáció bulbusai végét többször bevezette a nőstény ivarnyílásába, a megtermékenyítés megtörtént. Ha az állatok meguktól nem válnak szét, óvatosan tegyük ezt meg magunk. A hím visszahelyezve a terráriumba pár nap, vagy hét után új spermahálót épít, amely után újra pároztatható.
Gubókészítés, tojások "beérése"
1 - 1,5 hónappal a párzás után a talajlakó nőstények intenzív áskálódás, terrárium11 átrendezése után letojnak és elkészítik a tojásrakó gubót. Fán lakó fajoknál ez az időszak a pókfonadéból készült fészek tatarozásából és további bővítésével telik el.
Ezen időszakban még fokozottabban ügyeljünk a pók zavartalan munkájának a biztosítására (világítás megszüntetése, egyéb zavaró tényező kiküszöbölése - zaj, mozgatás stb.). Zavar esetén a gubókészítés "selejtesen" zajlik le, nem lesz tökéletes a "csomagolás". Előfordulhat, hogy nem megfelelő aljzatból (tőzeg, lombföld) vagy a növényzetből szerves anyag kerül bedolgozásra a gubó falába, mely így a bomló anyagoktól könnyen elgombásodhat. Ilyenkor előnyös a darabosabb fenyőkéreg aljzat.
A gubó érlelése, illetve a tojások keltetése háromféle módon történhet. Mindegyik módszernek megvan a maga előnye és hátránya. Igazából minden tenyésztő a saját maga által kipróbált és bevált módszerre esküszik.
1.. A gubó a terráriumban marad a nőstény védelme és gondozása alatt
Előnye: a nőstény pók érzékeli a lefinomabban a az optimális pára- és hőmérsékletigényt a tojások fejlődéséhez a tojások fejlődéséhez. Érzékelő karmaiban tartva a terrárium legmegfelelőbb helyeire cipeli a gubót, szükség szerint. A gubót forgatva megakadályozza az alsó tojások, nimfák megnyomódását - az elpusztult nimfák bomlásától a gubó gombásodását.
Hátránya: egy belakott terráriumban előfordulhat tőzeglégy, muslincanyű, megbúvó tücsök, melyek behatolva a gubóba szétrághatják a tojásokat. Kisebb zavarásra is a nőstény elhanyagolhatja a gubó forgatását, cipelését. Alacsonyabb hőmérséklet esetén a kelés elhúzódása miatt (tartósan 26 C. alatt) a nőstény megeheti az egész gubót.
2. A gubót elvesszük a nősténytől, mesterségesen (inkubátorban) keltetjük ki
Előnye: sterilebben tartva egyenletes hőmérséklet és páratartalom mellett eredményesebb kelést érhetünk el.
Hátránya: az inkubátor párásításához használt víz párolog, és a kondenzvízzel érinkezve a gubó elgombásodhat, főként, ha ez az optimálisnál alacsonyabb hőfokon torténik. A gubó forgatását nekünk kell elvégezni, legalább egyszer.
3. Petricsészés érlelés
Ebben az esetben a gubót felbontjuk . Előzőleg hővel sterilizált petricsészébe perlonvattát helyezünk, néhány csepp vízzel megvedvesítve. Csészénként 50 - 100 tojást rakunk, majd teljesen lesötétített inkubátorba helyezzük. 2 - 3 naponta ellenőrizzük, nedvesítsük a szükséges páratartalom biztosítása érdekében, az esetleges elhalt toljásokat távolítsuk el egy steril csipesszel.
Előnye: szinte napról napra figyelemmel kísérhetjük a tojások fejlődését.
Hátránya: a túlnedvesítés a tojások gombásodását okozhatja. Az áthelyezések során szerzett mikrosérülések szintén a tojások pusztulásához vezethetnek.
A tojások fejlődési állapotának ellenőrzésére a gubót éles szerszámmal kis területen megnyithatjuk, majd ellenőrzés után egy-két öltéssel összevarrva visszaadhatjuk a nősténynek, ill visszahelyezhetjük az inkubátorba. Amint a kikelt fiatal kispókok a gubón kívül az első táplálékot magukhoz veszik, egyenként szétrakjuk őket kb. 50 ml-es műanyag fiolákba. A fiolát kb. 1/3 részig nedves rostos tőzeggel töltsük meg, ez biztosítja a szükséges páratartalmat és vizet tud felszívni belőle a kis pók. A fiolát egy szivacsdugóval zárjuk le, ezen át a pók elegendő levegőt kap, de nem tud megszökni.
Kikelt kispókok gondozása és a gondozáshoz szükséges szerszámok
A kis madárpókok gondozásához alapvetően nélkülözhetetlen szerszámok a következők:
- csipesz
- 10 - 20 ml-es műanyag orvosi fecskendő a tőzeg nedvesítésére
- nagyobb méretű libatollból kialakított seprőszerszám az apró
táplálékállatok beseperésére a fiolába
- fiolák tárolásához lapos karton vagy műanyagdoboz.
A fiolákat hetente kétszer ellenőrizzük és szükség szerint a tőzeget nedvesítsük (vigyázzunk, hogy a kis pókokat ne spricceljük le, mivel nem szeretik). Etetésük apró muslicákkal, vagy frissen kelt tücskökkel történjen. Esetenként 5 - 6 db-ot söprünk bele a fiolába. Nagyon pici bébipókokat tenyésztett ugróvillásokkal etethetünk (Metriopelma fajok). Etetéskor el a levedlett pókbőrt, illetve az el nem fogyasztott maradék táplálékot is.
Ahogy fejlődnek a kispókok, úgy helyezhetjük át őket nagyobb tárolóedénybe. A fejlődésükkel arányosan növekedhet a táplálékállat nagysága is. Az ötödik-hatodik vedlés után már 5 - 7 mm-es tücsköt kínálhatunk nekik, vagy 2 -3 db csontkukacot. Két cm-es növendék pók már megbírkózik egy kifejlett tücsökkel, vagy teljesen újszükött (pár órás) kisegérrel. Fontos szabály, hogy soha ne adjunk a póknak a potrohánál nagyobb méretű táplálékot !
Kb. 2,5 - 3 cm-es nagyság elérésekor végleges helyükre kerülhetnek, egy berendezett pókterráriumba. Itt már külön edényben biztosítunk ivóvizet számikra. Etetésük 1 - 2 hetente történhet.
Optimális körülmények esetén vedlések a következő ciklusokban történnek:
-- ha a tojásból történő kikelés január végére esik, első vedlés februárban.
I. évben vedlés: február - április - június - október - december
II. évben vedlés: február - június - december
III. évben vedlés: február - december
IV. évben vedlés: február (ekkor már a pók elérte kifejlett méretét és évente egy alkalommal vedlik).
Néhány szempont madárpók vásárlás esetére
Elkerülendő, hogy beteg, öreg állatot vásároljunk jó pénzért, érdemes a következőket megfontolni:
- piszkálásra az állatnak védekezni kell: menekülni, illetve támadó pozícióba helyezkedni
- nagyon kicsi, ráncos potroh esetén a táplálékállatot azonnal el kell kapnia, ill. az itatóedényből innia kell.
- a lábak nem lehetnek meggörbültek, a fejtor fele-alá hajlók
- lehetőleg a fajra jellemző méret közepes példányait vásároljuk meg (túl öreg állatok vételének kiküszöbölésére)
- lábizületek nedvedzése az állat kiszáradását jelzik
- az érzékelő karmok nem lóghatnak le
- a potroh alakja szimmetrikus, foltok és bőrelváltozások nélkül
- kis vagy közepes állatok végtaghiányai regenerálódnak
Forrás: Nagy István: Madárpókok Budapest-1996
DARTS (Nyári Imre oldaláról)
A madárpók felnevelése
Egy madárpók kedvelőnek nagyon érdekes megfigyelést nyújt a pókbébi fejlődése. Megfigyelheti a vedléseket és a táplálkozást. A kis pókok több odafigyelést igényelnek, mint a felnőtt állatok. Igaz, hogy a kis pókok felnevelése komplikált, időrabló tevékenység, de ugyanakkor több örömöt okoz, mint megvenni egy kifejlődött szép nagy madárpókot.Ha madárpók nőstényt vásárolunk és az termékeny kokont rak egy idő múlva és előtte nem párzott, akkor ne higgyük, hogy valami különleges történt. Valószínű, hogy vadon befogott nőstény volt.Minden esetben ez a „gyapotlabda”, vagy kokon petékkel teli. Ha a peték termékenyek és a nőstény nem eszi meg, úgy 6-9 hét múlva kimásznak az újszülött bébipókok.
Hogy is kell viselkednie a madárpók ápolójának?
Először is a kis pókokat el kell választani anyjuktól, mert fönnáll a veszély, hogy megeszi őket. Kedvező megoldás, ha az anyaállatot rakjuk át egy másik, újonnan berendezett terráriumba és a fiatalokat a régiben hagyjuk. Rakjuk félig tele a bébipókos terráriumot tőzeggel és mohával, ekkor a kis pókok - ha talajlakó faj - üregeket ásnak és nem fognak egymással harcolni.Az a pár hét, amíg együtt tartjuk a kis pókokat, kedvező megoldása a felnevelésnek. A bébipókok első két vedlése a kokonon belül történik és csak a kikelés után fognak majd levedleni először a kokonon kívül, néhány hét múlva. Fajok szerint a kokon 30-1200 tojást, illetve kis pókot tartalmazhat.
Mint első eleséget, a kis pókoknak lehet frissen kelt tücsköt, muslincát adni. Ezek az eleséget kaphatók állatkereskedésekben. Azzal az előfeltétellel, hogy folyamatosan etetjük a fiatal pókokat és a terráriumban a levegő nedvesség tartalma kielégítő, a pókok még néhány hétig együtt lehetnek. Legkésőbb 4-5 hét múlva kell a kis pókokat egyesével külön rakni.Ez egy viszonylag egyszerű, de időt rabló foglalatosság, azonban nem kerülhető el. A legjobb bébipók tartók a pók méretéhez igazodó plasztik dobozok. A bébipók tartó dobozokat könnyen beszerezhetjük más tenyésztőktől.Minden kis műanyag dobozt 2/3 részben töltsünk fel nedves vermikulittal, a felső részre rakhatunk mohát, mielőtt a kis pókokat beletesszük. Egy egyszerű módszer, ha a kis pókokat egy kisebb műanyag doboz segítségével fogjuk ki, így sérülésmentesen rakhatjuk át. Az ujjunkkal vagy egy toll segítségével terelgessük őket.Ha a levegő nedvesség tartalma elég magas, nem kell vizesedényt használni. De ha egy kisebb darab vattát vagy papírzsebkendőt minden nap benedvesítünk, az is jó megoldás.
A fiatalokat naponta etessük az elfogyasztott táplálék függvényében. Így relatívan problémamentes lesz a felnevelés, de a sok fiatal felnevelése elég sok munkával jár. Ezért előbb fontoljuk meg, hogy egy talajlakó madárpók tenyésztéssel járó sok munkát tudjuk-e vállalni.
Sok fogságban tartott madárpók faj veszélyeztetett állatnak számít, vagy nemsokára ehhez tartozik. Ezért is fontos, hogy ezeket a fajokat sikeresen tudjuk után tenyészteni. Felelősségtudó madárpók kedvelőinkább hajlik az utántenyésztett egyedek vásárlására. Ezzel a vadon élő pókokat is védjük.
A madárpókok tenyésztése nagyon jól virágzik és a nemzetközi tenyészprogramok a veszélyeztetett fajok fennmaradását szolgálják. És az jó dolog, ha mi is a felelősségtudó utántenyésztésre szántuk el magunkat.
Ha biztosak vagyunk, hogy madárpókunk hím, akkor az ivarérettségi vedlés után néhány héttel elkezdi építeni spermahálóját. A terrárium egyik védett sarkába építi kemény, vattaszerű hálóját. A hím az építés után bemászik a háló alá és lerakja a spermáját. Ez után felmászik a hálóba és feltölti mindkét bulbus-át spermával.Miután végzett ezzel a rituáléval, a hálóját feldúlja, összegyűri és egy sarokban hagyja, de - néha - el is fogyaszthatja. A kemény munka után a hím rendkívül aktív lesz, befutja az egész terráriumot, mintha csak a nőstényt keresné. Ekkor, ha lehet legyen a birtokunkban egy ugyanilyen fajú, párzásra alkalmas nőstény, vagy egyik ismerősünknek.
A legjobb út a madárpókok párosodásához a következő: Biztosítsuk, hogy mindkét pók a párzás előtt a lehető legjobb körülmények közt legyen tartva. A nőstény nagyon jól táplált legyen, a párosodás előtt lakassuk jól. A kora esti időpont a legalkalmasabb a párzáshoz. Nedvesítsünk be jól egy keményebb kartonpapírt, ennek segítségével szét tudjuk választani az esetleges konfliktusoknál az állatokat. A kartonlap mérete igazodjon a terráriumhoz. Ezzel a módszerrel hamar és biztonságosan szét tudjuk választani a pókokat.
Mindig a hímet rakjuk a nőstényhez, sohasem fordítva. Figyeljük most mindkét pókot. A hím kezdeményez általában, de nem mindig. A fajra jellemzően az elülső lábaival, illetve csápjaival dobol a talajon. A nőstény, ha készséges, gyakran visszadobol. A hím egész testében elkezd remegni, a potrohát le-föl mozgatja. Ez után a hím a nőstény felé tart.A nőstény a csáprágóit szétnyitja és kitakarja. Ez után a hím a tibia apophysis-ével megfogja a nőstény csáprágóit és megkezdődik a párzás. A hím a bulbus-át a nőstény vulva-jába csúsztatja. A hímet ekkor a nőstény nem tudja lemarni, mert a hím lefogja a nőstény méregkarmait.A párzás után a hímnek addig van lehetőség elfutni, amíg a nőstény nyugodt. Eközben lassan elereszti a nőstényt és lábaival a nőstény hátsó részét simogatja. Ez idő alatt engedi el a nőstény csáprágóit. A párzás lezárult, a hím igyekszik minél távolabb kerülni a nősténytől. Ekkor óvatosan vegyük ki a terráriumból.
A madárpókoknál elég egy párzás, de ha megismétlődik a pároztatás, ez után a hím sző egy újabb spermahálót. Ámde az új spermahálót nem feltétlenül szövi a hím az első párzás után.
Az itt leírt párzás ideális a madárpókoknál, de nem történik mindig ilyen súrlódásmentesen. Megesik, hogy a nőstény ráront a hímre és megmarja. Ez után beviszi az üregébe. Ha ez már megtörtént, a hímnek nincs esélye. Ezzel az incidenssel tehát mindig számoljunk, még akkor is, ha a nőstény nyugodtnak tűnik.Néhány madárpók faj nőstényei nagyon agresszívak lehetnek a párzás alatt. Például a Brachypelma mesomelas. Ennek a fajnak a hímjeit a párzás után nagyon gyorsan el kell távolítani a nőstény terráriumából. Nagyon robosztusak az Aphonopelma seemanni párok is és nehezen érintkeznek egymással.Ennek a fajnak a hímjei nagyon visszafogottan szoktak viselkedni, holott minden feltétel adott a párzáshoz. Ha berakjuk a hímet a nőstényhez, a nehézségek nagyon gyorsan megkezdődnek, a nőstény 90 %-ban kész a párzásra, ám a hím nem mutat hajlandóságot. Ennek a fajnak a hímjei - mint tenyészpartner - nagyon megbízhatatlanok.Az Avicularia avicularia-val adódik a párzásnál talán a legkevesebb probléma. A Brachypelma smithi is az egyszerűen pároztatható madárpókok közé tartozik. Gyakran problémamentes a párzásuk. A problémák ennél a fajnál, hogy a nőstények érettséget mutatnak, megtörténik a párzás, de akár egy évig is tartogathatják a spermát, és csak tavasszal rakják le a kokont. Ekkor már a spermák valószínűleg nem tudják megtermékenyíteni a tojásokat.Az egyik legbékésebb madárpókok közé tartozik a Pterinopelma saltator. Ez a madárpók faj valóban nagyon barátságos. Ha kivesszük a terráriumból, ott marad a kezünkben és úgy tűnik, hogy nagyon jól érzi magát. A nőstények a párzás után sokat esznek és egy idő múlva elkezdik szőni a kokont. Ebbe rakják be a tojásaikat, majd lezárják a kokont. A párzás után a kokon készítés lényegesen később történik. Csak akkor kell újra pároztatni, ha a nőstény a párzás után levedlik.A vedlésnél ugyanis az ondótartóját a spermával együtt levedli. Ezzel a vedléssel a nőstény ismét „szűz”.
Az úgynevezett kokon, amibe a nőstény lerakja a tojásait, úgy néz ki, mint egy nagyobb vattacsomó. A természetben a párzás, a kokonrakás az évszakok és klimatikus viszonyok függvénye. A terráriumi tartásnál ezek a tényezők nem igazán hasonlóak, mint a madárpókok élőhelyein. A terráriumban a színlelt klimatikus viszonyok változtatásával befolyásolható a kokon építése és a kis pókok kikelése. Jó tudni, hogy a kokon építése a párosodás után még egy évig is eltarthat.A betekintés a fészekbe gyakran akadályozott. És ha a nőstény levedlik, akkor nem tudjuk, hogy valójában rakott-e le kokont és azt megette, vagy nem is készített kokont.A nőstény a fiatal állatok kibújásáig őrzi a kokont. De észrevehető, hogy ha valami nincs rendben, vagy sokat zavarják, akkor megeszi a kokont. Amikor végre elkezdenek kibújni a kis pókok a kokonból, akkor rakjuk át a nőstényt egy másik terráriumba. A kokont óvatosan nyissuk szét, hogy a többi bébipók is ki tudjon jönni belőle.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
