A madárpókok, mint terráriumi állatok, egyre nagyobb szerepet kapnak a hobby állatok körében. Egy átlagos terrarista tulajdonképpen sohasem gondol arra, hogy madárpókot tartson az otthonában, mert széles körben elterjedtek a médiákban, filmprodukciókban a madárpókokkal kapcsolatos horror jelenetek. Ezek a filmek óriási méretű, halálos csípésű pókokról szólnak, amelyek minden élőlényt fenyegetnek és megölnek a földön, melyek az útjukban állnak. Ezek a jelentek nagymértékben befolyásolják az embereket. Ezért a madárpókok nevelése, tartása mindig problémát okoz a lakótársakkal szemben.

Az totális tévhit, hogy minden nagyobb pókot veszélyes és agresszív állatnak tartanak, mivel a legtöbb madárpók nagyon békés és csendes lakótárs. Szemléljük meg a madárpókokat más szemmel! Nézzük meg, hogy egy-két faj milyen csodálatosan szép színezettel kápráztatja el tulajdonosait, vizuálisan mennyivel vonzóbban más hobby állatoknál. Ezek a szőrős állatok egyre közkedveltebbek, mert nem csak szépek, hanem könnyen kezelhetők és tarthatók.

A földön körülbelül 39.882 pókfaj él, ebből több mint 903 faj a madárpók. Ez a könyv természetesen csak egy részét mutatja be ennek a 903 madárpók fajnak. A madárpókok tartása - amelyeket a származási helyükről importálnak - még nem jelenti minden esetben azt, hogy teljesen kipusztítják az ottani állományt. A terraristák közreműködésének köszönhetően több madárpókfaj menekült meg a teljes kipusztulástól. A biotópok elpusztítása oda vezet, hogy a származási helyükön élő madárpókoknak csökken az élettere, mely hatással van e fajok létszámára is.

A terraristák által tenyésztett madárpókok nagyságrendje miatt csökken a vadon befogott példányok száma. Egyre több faj utántenyésztett példányaival találkozhatunk a kereskedelemben. Ha vásárláskor fiatal pókot részesítünk előnyben egy kifejlődött, kiszínesedett, attraktív példánnyal szemben, akkor az olcsóbb ár mellett a kis pókok kifejlődésének megfigyelése is kárpótol minket a várakozási időért.

Azért jó vásárláskor előnyben részesíteni a fiatal utántenyésztett példányokat, mert ez a pók tartásánál nekünk is tanulságos.

Mielőbb madárpók vásárlása mellett döntünk, jól fontoljuk meg a kérdést, mert a pókok több éven keresztül igénylik a megfelelő gondoskodást. A madárpók egész életében gondoskodnunk kell a megfelelő terráriumi körülményekről.

Noha egy madárpók természetesen nem olyan igénye, mint egy kutya vagy egy macska, mégis élete végéit csak tőlünk függ. Eleséget, vizet, rendszeres ápolást kell biztosítani neki. A pók fogságban teljesen ki van szolgáltatva nekünk, és ezt gondosan fontoljuk meg.

darts

Egzotikussága ellenére könnyű madárpókot tartani. Nem mindenkinek ideális jószág, hiszen nem lehet dögönyözni, simogatni, nem dorombol és nem hozza vissza a labdát sem. Nyugodtan gubbaszt a fészkében, és unalmában néha hálót sző. Sokféle formájú, színű és méretű madárpók van, és a tartásuk során még némi egyéniséget is felfedezhetünk bennük.

Mielőtt madárpókot vásárolnánk, érdemes megszívlelnünk néhány jó tanácsot.

• A "mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv érvényesüljön: ha nem emeljük fel a pókot, akkor nem is ejthetjük le, így nem lóghat meg, de nem is haraphat belénk.
• A pókok 6-10, de esetleg 20 évig is elélnek, így nagy felelősség a tartásuk. A hímek sokkal rövidebb életűek, mint a nőstények.
• Zárt lakhelyen tartsuk a pókot, mert nagyon fürge és könnyedén meglép. Gyerekek csak felügyelettel tartsák. Megunt pókot szabadon engedni nem szabad.
• Mások ijesztgetése a pókkal nem poén, hanyagoljuk.

Tarantella, tarantula vagy madárpók? A köznyelv a nagyobb méretű pókokat illeti ezekkel a nevekkel, függetlenül a pók valódi fajától. A tarantula nevet először a dél-olaszországi Taranto városának környékén élő farkaspókokra használták. A kedves madárpók elnevezés pedig abból a tévhitből ered, hogy az óriáspókok madarakkal táplálkoznak. Annyi valóságalapja azért van a névnek, hogy ezek a pókok mindent elfogyasztanak, amit el tudnak kapni: rovarokat, békát, denevért, kisebb gyíkokat és kígyókat, s akár egy madárfiókát is.

Állatkereskedésben juthatunk madárpókhoz. Ha a kiválasztott pók lábait a hasa alá húzza, és lassan vagy egyáltalán nem mozog, akkor valószínűleg döglött, ne vegyük meg. Fontos, hogy az eladótól megtudjuk a pók tudományos nevét, hogy utána tudjunk nézni később az állat pontos igényeinek. Általános szabály, hogy minél nagyobb, annál drágább a pók, még akkor is, ha már nem fiatal. A legkisebb madárpók 3 cm lábterpesztésű, a legnagyobb akár 30 cm-re is ki tud nyújtózni.

Eredeti élőhelyén a madárpók vagy vándorló, vagy helyhez kötött életet él. A terráriumban (viváriumban) mindenképpen helyhez kötött sorsa lesz, így megfelelő búvóhelyet kell létrehozni számára. A négy legfontosabb dolog, amire ügyelnünk kell: a biztonságosan zárható és kellően nagy tárolóedény, a megfelelő étrend, az állandó vízforrás, valamint a pók eredeti élőhelyi klímájának ismerete (mennyi fényt, meleget, párát kíván).

A tárolóedény lehet terrárium, műanyagdoboz, vagy akár befőttesüveg is. Az edény mérete attól függ, hogy talajlakó vagy fán lakó pókot tartunk benne. A talajlakó pókok robusztusabbak és ha magasról esnek le, összetörhetik magukat. Inkább lapos edényben érzik jól magukat, amelynek alján vastagabb talajréteg van (vulkánszerű lyukat ásnak bele, abban alszanak). A fán lakó pókok ritkábbak, agresszívebbek, nyújtott alakúak és hosszú, vastag lábuk van. Magas terráriumban érzik jól magukat, amelyben van kérges faág, amelyre felépítik harang alakú hálójukat. A legtöbb pók kiválóan mászik a síküvegen, tehát fontos a jól záródó fedő. Egy viváriumban csak egy pók helyezhető el, mert a területi viták elmérgesedésekor a nagyobb megeszi a kisebbiket.A terrárium aljára rétegezzünk két centi nedves tőzeget, majd erre terítsünk egyszerű virágföldet.

A madárpók ragadozó, és mindent megeszik, amit el tud fogni és meg tud ölni. A tücskök, a legtöbb bogár, sáskák, giliszták, molylepkék és más férgek mind kiválóak élelmezési célokra. Ne adjunk neki olyasmit, amelynek mérete a pók potrohánál nagyobb, mert azt nem támadja meg.

Ha több tücsköt veszünk egyszerre, érdemes őket almaszelettel, uborkával, sajttal és persze ivóvízzel táplálni, mielőtt a póknak adnánk őket. A tücsök egyébként nagyon gyorsan nő, így előfordulhat, hogy következő héten már nagy lesz a póknak.

Egyszerre csak annyi zsákmányt adjunk a madárpóknak, amennyit rögvest elfogyaszt, hiszen a randalírozó maradékok élve zavarják a pókot sziesztázás közben, holtan viszont megromlanak.

Hetente egyszer-kétszer elég etetni a pókot, gyakrabban csak akkor, ha láthatóan nagyon éhes. Furcsa étkezési szokásaik vannak, úgyhogy előfordul, hogy 3-4 hétig nem esznek semmit, majd hirtelen zabálni kezdenek. Ha sok az ennivaló, akkor behálózzák és elteszik későbbre. Vedlés előtt sem esznek sokat.A nedvességet a zsákmányállatok testéből nyerik, de előfordul, hogy megszomjaznak, így mindig legyen friss vizük. Egy műanyag kupak, benne egy darabka szivaccsal kiválóan megfelel.

Fontos, hogy a madárpók helye szellőzzön, de elegendő, ha rácsos tetőt alkalmazunk, vagy fúrunk a tartóra néhány apró lyukat. A legtöbb pókfaj 60-80%-os páratartalmat kíván, és ennek hiányában könnyen kiszárad. A téli fűtés és a nyári klímaberendezés veszélyes lehet számukra, ezért ha úgy érezzük, száraz a környezet, akkor spricceljünk vizet a terrárium belsejébe.

A madárpóknak fontos a búvóhely: ha kialakítunk neki egy kis odút, akkor azt mesterien felfejleszti a környezetében található tőzegdarabkákkal és saját hálójával. A hálójuk egyébként többnyire csak kötőanyag, amelybe különféle anyagokat szőnek, vagy csak lógatják az egészet egy faágról.

A pókoknak nincs saját testhőmérsékletük, ezért fontos, hogy mindig kellemes melegben, szobahőmérsékleten tartsuk őket. Ha nem lenne meg a számukra optimális 23-29 °C, akkor rakjunk be egy gyenge, 10 W-os izzót hozzájuk, amelynek fényében sütkérezhetnek, vagy alkalmazzunk melegítő tálcát.  A közvetlen napfényt nem szeretik a pókok. Éjjel legyen kb. 10 °C-kal hűvösebb, mint nappal.

Ha a pók a hátán fekszik és régóta nem eszik, akkor sem halott, ne érjünk hozzá, mert mindig a hasára szorított lábakkal, féloldalasan fekve pusztul el.

A pók csak akkor nő nagyobbra, ha levedli a kinőtt kitinpáncélját. A közelgő vedlést a besötétedő bőrszín jelzi. Általában egy-két órát vesz igénybe. Ha sokat bajlódik a pók, akkor kiszáradt a bőre, és jót tesz neki a nagyon enyhe, 5%-os glicerines oldat, finoman a hátára permetezve. Ha egy napig tart a vedlés, akkor egy csipesszel óvatosan segítenünk kell a póknak, hogy kibújhasson a régi ruhájából. Vedlés után a pók nagyon sérülékeny, úgyhogy ilyenkor nem szabad hozzáérni, etetni (a tücsök is elbánik vele), ijesztgetni. Néha leszakad a lába vedléskor, de általában a következő alkalommal újból kinő.

Baliquez